Nem a mindennapi lejátszási listámról válogatok, hanem azok a számok kerülnek ide, amiket már hosszú idő óta nagyszerűnek tartok, vagy rövid idő alatt nagy benyomást tettek rám. Az itt hallható összes zene egy kis rész belőlem is.
Ezt a rendkívül szép (és egyben szomorú) számot egy YouTube-videó aláfestéseként hallottam néhány éve, és kerestem nagyon sokáig. Az említett klip egy megható, mindössze fényképekből álló rövidfilm egy autista kisfiúról, némi leírással a fotók között, amely egy kis betekintést is nyújt a betegségbe. Ez utóbbit mindenképp ajánlom megnézni, az eredeti videóhoz pedig alant lehet kattintani.
Közel 20 évvel ezelőtt született a svéd popduó száma, amit 2004-ben ismertem - és szerettem - meg.
Sony-reklámzene, jó néhány évvel ezelőttről. Kellemes. Maga a reklám itt nézhető meg, ami egyértelműen a Sony igazi nagy dobása volt a tévészpotok terén.
Régi Vodafone-os reklámzene ez, de számos filmnek is betétdalául szolgált. Energikus és vad, dallamos és énekelhető. Egy látványos tipografikus videoklip itt nézhető meg az egyébként 2003-as szám egyperces részletéhez, amit mindenképp ajánlok, mert kimondottan szeretem az ilyen vizuális szövegábrázolást. (Ha tetszett ez utóbbi, itt egy másik, szintén ehhez a számhoz.)
Egészen mostanáig abban a tudatban voltam, hogy ezt a zenét szintén a Shrekből ismerem, de utánanézve kiderült, hogy távolról sem hangzott el benne. A betétdalokkal együtt hallgattam ezt néhány éve sokat, tehát jó eséllyel ez okozhatta a félreértést, azonban filmzeneként leginkább a Trainspottingból ismerhető. Szóljon ez a szép, szerelmes szám 1972-ből.
Egy kevésbé ismert angol énekesnő száma színesíti ma a blogot. A Hősök című sorozat egy drámai jelenetének YouTube-paródiájában hallottam először, majd megtudtam, hogy a Narancsvidék egy jelenete alatt hallható számrészlet alapján készült rengeteg vicces videó (itt az eredeti jelenet), amelyek egyike volt az általam elsőként megtalált változat. A zenei csúcspont 2:55-nél kezdődik, de nem garantálom, hogy az előzmények átélése nélkül ugyanazt az élményt nyújtaná, mint nekem. (Egy paródiát már én is alkottam a 300 című filmből származó képsorokkal, amit az igazán kíváncsiak könnyen megtalálhatnak azon a bizonyos videómegosztón.)
Egykori (annyira azért nem régen befejezett) főiskolám gólyatáboraiban egyfajta himnusznak tekinthető a Queen 1979-es szerzeménye. Én is itt találkoztam a számmal még 2005-ben, amikor a felsőbb évesebb igyekeztek a zenéhez kitalált koreográfiát betanítani nekünk, gólyáknak, hogy a táborban töltött néhány nap alatt tucatnyi alkalommal táncoljuk el közösen. Nagy élmény volt, a dallam pedig számomra teljesen összefort az ott szerzett élményekkel, a felnőtté válás egyik meghatározó időszakának kezdetével.
Mára egy olyan zenét szántam, aminek a stílusa kicsit elüt az eddig itt megszokottól. Persze eddig is elég változatosak voltak a számok, de a hiphop kimaradt. A látszólagos stílusembargót törje most meg egy szintén középiskolás időkből származó, szintén a legjobb barátom által egykor figyelmembe ajánlott szám az OutKast-tól.
2003-at írtunk, a tv2 Cinematrix című mozimagazinjában pedig az épp akkor készülő Kontroll című filmről számoltak be. A képsorok közben megszólaló zene első hallásra megtetszett, így máris elkezdtem várni az említett filmet, hogy újra halljam a számot, és megtudjam a címét. A csalódás akkor következett be, amikor a mozi utolsó percében sem szólalt meg a várt dallam, és szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy mindössze a műsor szerkesztői választották aláfestésnek a számot, így magához a filmhez ténylegesen semmi köze. Nem sokkal később újra hallottam a zenét, és a szövegére alaposan figyelve sikerült megszereznem. Ez a "kalandos utat bejárt" szám (amely egyébként filmzeneként a Blöffben szerepel) mostantól itt is hallható.
Remek kis zene, tele jókedvvel. Ez Jason Mraz legismertebb száma, 2008-ból.
Az itthon szinte egyáltalán nem ismert Gotthard együttes Svájc legismertebb zenekara. Ez pedig egy igazán szép, szerelmes hangulatú dal tőlük, amivel jó eséllyel itthon én sem találkoztam volna.
Szintén nagy bulizós kedvenc a gimis évekből, számomra magával ragadó zenei világgal.
Számomra valamilyen szinten zenei alapmű az Oasis száma, amelyet a Beautiful Day-hez hasonlóan, a legjobb barátom által ismertem meg, még a középiskolában.
Már nem emlékszem, hol és mikor hallottam először, de azt tudom, hogy rögtön magával ragadott. Remélem, azzal is így lesz majd, aki esetleg most hallja először. Az viszont egészen biztos, hogy nem ez az utolsó Coldplay-szám a blogon.
Kedvenc bulizeném volt ez a 2000-es évek elején. Ha egy szórakozóhelyen megszólalt, néhány ütemen belül egész biztosan a tánctéren voltam.
A U2 egyik legismertebb száma szintén régi nagy kedvencem. Még a középsuliban hallottam először, a legjobb barátom mutatta egykor - mint saját kedvenc számát.
A különleges hangzásvilágú szám a Donnie Darko című filmből ismerhető leginkább - viszont ez számomra egyelőre kimaradt: egy Microsoft-reklámban hallottam először, a Gears of War trailerében. Ez utóbbi érdekes hangulatvilágot teremt egy számítógépes játék reklámozásához, emiatt az itt beillesztett eredeti klip mellett a trailert is ajánlom megnézésre.
Talán a legkevésbé ismert Pink-dal ez, ugyanis a 2006-os I'm Not Dead albumra rejtett track-ként került fel. A számban közreműködik az énekesnő édesapja, James T. Moore is, aki egyben a mű szerzője: katonaként írta a vietnámi háborúban.
Ez a kicsit szomorkás szám szintén a Shrek filmzenéjéből lehet ismerős a legtöbbeknek, akárcsak a blogon elsőként megosztott zene, a Hallelujah. Tökéletes aláfestője megható képsoroknak, engem mégis kellemes nosztalgiával tölt el, minden alkalommal.
Westel. Gyerekkorom igazi szeretetmárkája volt a mára nagy magenta T-betűvé globalizálódott mobilcég. Egy sok-sok évvel ezelőtti reklámfilmjük betétdala volt a Lighthouse Family száma, amelynek a zenéje és szövege egyaránt igazán kedves számomra.
Ez a zene számomra boldog szomorúságot idéz fel. 1999-től nyolc éven át jelentette minden nyaram szerves részét egy bizonyos újságírótábor, amelynek utolsó reggelén csendült fel évről évre ez a szám, miközben mindannyian a szobáinkat kipakolva és könnycseppeket morzsolgatva készültünk arra lelkileg, hogy legközelebb egy év múlva látjuk majd viszont a tíz nap alatt megismert barátainkat. A másfél hétnyi kemény munka és az azt megszakító programok intenzív közösségformáló erővel bírtak: tudtuk, hogy az ország különböző helyeiről a Balaton partján összegyűlt társaság biztos pont az életünkben. A szám pedig még ma is a szomorúan búcsúztatott szép emlékeket juttatja eszembe.
Ez a számomra igazán inspiratív zene már több, mint 10 éve tartozik a kedvenceim közé - feltételezve, hogy a Fifa '98 a megjelenés évében jutott el hozzám. Ugyanis ebből a játékból ismertem meg a számot, ami azóta is képes egy jó adag motivációt adni, ha a lejátszási listámba kerül.
Több reklámban és filmben is felhasználták már ezt a számot, így viszonylag nagy ismertségre tett szert az Over the Rainbow és a What a Wonderful World összedolgozása. A különleges hang tulajdonosa a '97-ben elhunyt hawaii-i énekes, Israel Kamakawiwo'ole, akinek szerzeményét itthon az OTP Bank 2007-es lufis reklámfilmjéből ismerhetik legtöbben - és ezzel én sem vagyok másként.
Nem vitás, hosszú éveken át volt ez a kedvenc számom. Ma sem szeretem kevésbé, ám egyre újabb és újabb nagyszerű zenéket megismerve inkább kedvenceim vannak, mintsem egyetlen ezzel a címmel kitüntetett szám.
A többség számára a Kegyetlen játékok című filmből lehet ismerős, ahol a záróképsorok aláfestését adja a The Verve 1997-es remekműve. Én azonban a hazai Big Brother első szériájának fináléjakor hallottam először, s ekkor vált csengőhangommá évekre. A szám bizonyítéka annak, hogy vonósokkal is lehet igazán modern hangzást elérni, a klipje pedig talán az első volt, amit életemben láttam.
Az első megosztott szám ismerős lehet azoknak, akik látták már a Shrek-et, ez ugyanis a népszerű animációs film egyik betétdala. A dal Leonard Cohen 1984-es számának feldolgozása, mely nem csak Rufus Wainwright-ot ihlette meg.