Ez a zene számomra boldog szomorúságot idéz fel. 1999-től nyolc éven át jelentette minden nyaram szerves részét egy bizonyos újságírótábor, amelynek utolsó reggelén csendült fel évről évre ez a szám, miközben mindannyian a szobáinkat kipakolva és könnycseppeket morzsolgatva készültünk arra lelkileg, hogy legközelebb egy év múlva látjuk majd viszont a tíz nap alatt megismert barátainkat. A másfél hétnyi kemény munka és az azt megszakító programok intenzív közösségformáló erővel bírtak: tudtuk, hogy az ország különböző helyeiről a Balaton partján összegyűlt társaság biztos pont az életünkben. A szám pedig még ma is a szomorúan búcsúztatott szép emlékeket juttatja eszembe.
