Bonus Track

Érdekes zene. Talán a frusztráló szó találó rá, de mégis jó.

A szám Bob Dylan jól ismert 1973-as szerzeményének egyik legjobb feldolgozása.

Életvidám, nyári hangulatú dal 1985-ből, hogy feldobja az óvatosan tavaszodni próbáló időjárás hangulatát.

Kedvenc számom a Metallicától.

Zeneileg nem mondanám korszakalkotónak az Eiffel 65 szerzeményét, azonban a középsulis számtech-szakkörön szinte állandó háttérzenének számított egy másik számukkal, a Move Your Body-val együtt. Mindkettő 1999-ben született, ugyanabban az évben, amikor elkezdtem a gimit (hetedikben), így péntek délutánonként gyakorlatilag a slágerlistákról dübörgött a péntek délutáni össznépi netezés közben, a 102-es teremben.

A kanadai énekes legismertebb, és általam talán legkedveltebb dala.

Jóféle R'n'B-muzsika. Gnarls Barkley legismertebb száma ez, 2006-ból. Illetve a stílusa azért ennyire nem egyértelmű, itt elmélkednek is róla egy keveset.

A Hősök c. sorozat első évadának legnagyobb sikert elérő betétdala.

Újabb diszkó-nosztalgia, ezúttal 2002-ből (ez volt az előző). Jóféle, dallamos tombolás - itt pedig meghallgatható az eredeti, Patti Smith-től.

Különleges dallamvilág egy izlandi együttestől, vidám klippel.

Vidám-pörgős szám 2000-ből, ami a rákövetkező évben lett igazán híres azáltal, hogy a Vodafone reklámzenéjeként szólalt meg számtalan reklámblokkban.

1969-ből szól a The Hollies igazán szép száma, amit először a Gotthard által feldolgozva hallottam (egy saját daluk itt a blogon is megtalálható), de az a Rufus Wainwright is elkészítette a saját verzióját a Zoolander című film kedvéért, aki ugyancsak "bemutatkozott" már a Bonus Tracken egy Shrek-betétdallal. A szám hátteréről és a cím eredetéről innen tudható meg némi információ.

Régi nagy sláger a Freestyler, amit még egy táborban hallottam először, 2000 körül (illetve előtte egész biztosan nem, mert 2000-ben adták ki a számot). A hanghordozó pedig a szobatársam páratlan minőséget nyújtó kazettás walkmanje volt, amin többek közt megtudtam Sub Bass Monstertől, hogy az alvilágnak nincs romantikája. Az említett helyszín valójában egy matektábor volt, de mindez az első mondatban nem kicsi verbális gyomros lett volna. A képet árnyalja azért, hogy az ott töltött nagyjából egy hét legkevésbé szólt az említett tantárgyról, sokkal inkább a már felvázolt zenei horizont bővítéséről, némi bevezetéssel a pirománia alapjaiba, valamint a szunnyadó hormonok felszínre töréséről. És igen, sajnos a lányszobába való éjjeli invitálás átalvásáról is.

Mi más kerülhetne a nagyszabású és csodás Valentin-napon a blogra, mint egy szerelmes szám? Egy nem túlzottan ismert énekesnő kimondottan remek számára esett a választásom, aminek helyenként még a szövege is egészen értelmes. Természetesen színvilágban a mai naphoz illő videót választottam.

A Blink-182 nevével még a gimiben egy évfolyamtársam pólóján találkoztam, és azóta is blinkszáznyolcvankettőként említem. A kedvencem ez a 2000-ben született számuk, ami bár zeneileg nem egy rendkívül összetett darab, mégis tele van jókedvvel. A klipet már visszafogottabban ajánlom, mert bár egyáltalán nincs bajom a melegekkel, de a lenti képsorok azért erősen kiesnek az ízlésvilágomból.

Egy eléggé ismert szám a mai, de ez természetesen mit sem ront az értékén. A 2006-ban kiadott zenét több tévésorozat választotta betétdalául: az elsőként lecsapó A Grace klinikát a Dokik követte - a szám címéből adódóan pedig nem is vitás, hogy kórházsorozatok képsorainak aláfestésére a legalkalmasabb.

Megérkezett a blog első diszkós száma, méghozzá azokból az időkből, amikor ebben a kategóriában még nem volt alapfeltétel a dallamnélküliség. Persze, ez most kicsit demagóg, hiszen a dance stílus azért távol áll a külföldön rave néven említett, nálunk tuctucnak hívott zenétől. A számot még a középsulis bulikban (nem, nem fogom sulibulinak hívni, mert bár ez volt a hivatalos neve, de ez még kimondva is borzasztó, hát még leírva...), szóval ott hallottam sokszor, és könnyen meglehet, hogy még érkezik a blogra hasonló a közeljövőben, mert azoknak az aulabeli diszkóknak is megvolt a maga varázsa.

A gimis éveim kedvenc szórakozóhelyén játszották sokat ezt a számot, ami remek zenei világával ellensúlyozza szomorú hangulatú tartalmát. A Soul Asylum dala 1993-ban született, egy évvel később pedig a legjobb rockszámért járó Grammy-díjat érte a minneapolis-i együttesnek.

Következzen egy viszonylag rövid, ám annál jobban összerakott szám a Green Day-től.

Mára egy 1989-es klasszikus jutott, szerelmes összebújáshoz a kandalló mellett, végső esetben a plazmatévé melege előtt... :]

Tombolós szám, remek életérzéssel és remek klippel, 2005-ből. De vajon miért némítják le benne a drug szót? Úgy tűnik, még mindig ennyire konzervatív Sam bácsi.

Már nem emlékszem, hogy hol találkoztam először ezzel a dallal, de igazán nagyszerűen összerakott a dallamvilága, és a szövege is szép. Clapton egyik legsikeresebb dala 1992-ben született meg, és a 4 éves fiának elvesztése utáni fájdalmáról szól.

Jóféle zene, amit 2004-ben hallottam először. Amolyan inspiratív, egyhelyben tombolós. A számot tizenkét éve alkotó Kravitz-ot még a Microsoft is díjazta, de jó eséllyel azért nem erre a legbüszkébb.

Nemrég tudtam meg, hogy nem én vagyok az egyetlen heteroszexuális férfi, aki szereti James Blunt zenéjét. Ennek örömére osztom most meg látogatóimmal az egykori NATO-katona általam legkedveltebb szerzeményét.

Az eredeti videókliphez készült egy paródia is, ami az angolul jól értők számára hilarious, de viszonylag egyszerű szövege (és feliratozása) miatt a többieknek is frenetikus élménnyel kecsegtet.

A Shrek legismertebb betétdala azon kevés számok egyike, aminek éneklésére józanul is rávehető vagyok. A hivatalos klipje a fél percnyi felesleges "előjáték" miatt nem került ide, azonban az abban feltűnő énekes és az animációs film főszereplője közti hasonlóság tagadhatatlan. Itt lehet róla megbizonyosodni.