Régi nagy sláger a Freestyler, amit még egy táborban hallottam először, 2000 körül (illetve előtte egész biztosan nem, mert 2000-ben adták ki a számot). A hanghordozó pedig a szobatársam páratlan minőséget nyújtó kazettás walkmanje volt, amin többek közt megtudtam Sub Bass Monstertől, hogy az alvilágnak nincs romantikája. Az említett helyszín valójában egy matektábor volt, de mindez az első mondatban nem kicsi verbális gyomros lett volna. A képet árnyalja azért, hogy az ott töltött nagyjából egy hét legkevésbé szólt az említett tantárgyról, sokkal inkább a már felvázolt zenei horizont bővítéséről, némi bevezetéssel a pirománia alapjaiba, valamint a szunnyadó hormonok felszínre töréséről. És igen, sajnos a lányszobába való éjjeli invitálás átalvásáról is.
